Jelenleg 807 esküvői idézet található
Kategóriák:
Böngészés az összes idézet között »Ó., lírai szerelem, te félig angyal, félig madár, mégis magasztos csoda és vad vágyakozás.
Csak a szerelem képes lényegileg egybefoglalni két embert, mert legmélyebb érzéseiket és gondolataikat egyedül ez vonja oly harmóniába, mely egyesíti õket.
A vágy titka: bár szívünk messzi megy, Õ mégis ittmarad, nem vész elvesztve sem; Szívet cserélni nékünk túl szerény - Eggyé kell válnunk, így lehessek én A Mindened s te az Enyém.
Mint pirosló hold az estben, mint sziklák közt lángoló virág, olyan az arcod, amikor szorosra zárt szemedbe sutttogom: Szeretlek!
A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából. A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható. Mert a szeretetnek elég a szeretet. A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.
Amikor a szeretet int felétek, kövessétek õt, Jóllehet minden útja nehéz és meredek. És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat, Jóllehet a belsejében rejlõ kardok sebet ejthetnek rajtatok. És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának, Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztára sepri a kertet.
Együtt születtetek, és örökké együtt lesztek. Igen, még Isten néma emlékezetében is együtt lesztek. Hagyjatok azonban helyet szüntelen együttlétetekben, És hagyjátok, hogy az ég szelei táncoljanak köztetek. Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetbõl, Inkább hagyjátok, hogy hullámzó tenger legyen lelketek partjai között. Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok. Adjatok egymásnak kenyeretekbõl, de ne ugyanazt a kenyeret egyétek. Énekeljetek és táncoljatok együtt, és örüljetek, de engedjétek egymást egyedül is lenni. Ahogy a lant húrjai is egyedül állnak, bár ugyanaz a zene rezeg rajtuk. Adjátok a szíveteket, de ne bízzátok egymás õrizetére, Mert csak az élet zárhatja kezébe a szíveteket. Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, Hiszen a templom oszlopai is külön állnak, És a tölgyfa és a ciprus sem nõ egymás árnyékában
A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából. A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható. Mert a szeretetnek elég a szeretet. ... A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.
A szerelem ellenállhatatlan vágyakozás, hogy ellenállhatatlanul vágyakozzanak utánunk.
Örömmel, bánattal teljesen gondolatokba merülve aggódni, kínok közt lebegni, majd égig ujjongani, majd halálra szomorkodni: csak az a lélek boldog, amely szeret.
Elmúlt, mint száz másik pillanat, mégis múlhatatlan, mert szívek õrzik, s nem szavak.
Milyen nagyon nehéz nekem szívemben lángot nevelni, s mégis úgy elrejtenem, hogy ne tudjon róla senki. Nem bújhat meg zsarátnok, mert ragyognak a fényei, s a szerelmi lélek-lángot önnön fénye fölfedi.
A szerelem nagy varázsló, Megrészegít, óvón átkarol, megillatosítja a levegõt, felolvasztja még a jeget is, maga körül mindent megszépít.
A földön senki nincsen, Kinek lekötném szívemet. Ezt így rendelte fenn az Isten... Tied szívem, téged szeret! Ó, tudtam én, el fogsz te jönni, Zálog volt erre életem, Az égieknek kell köszönni, Hogy sírig õrzõm vagy nekem.
Biztosan tudom, arra születtünk, hogy megismerjük és megszeressük egymást...
Az életet véges végig együtt kell leélni, Úgy válik el mit ér a nõ és a férfi. Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni, a szerelem dal, melyet együtt kell megírni.
Azt adom mi legnagyobb, a szívemet, Mely útrakelt és felkutatta tiedet. Rejts el, õrizz, éltegess engem kedvesem, Én veled leszek, Te leszel a mindenem.
Legszebb a rózsa a nyáresõ után, ha Szirmán a vízcsepp napfényt törve reszket, Legszebb a csók, mit édesít a sugára Könnyes szemeknek
A szerelem szent, és aki a szerelemért szenved, azt az istenek felragadják magukhoz az égbe, hogy meggyógyítsák fájdalmát. A világ a szerelem himnusza. A nap szerelmes tüzébõl lódult ki a föld, belõle fakadtak a hegyek, a folyók. A szerelem fakasztja a rügyet, szökkenti virágba a bimbót, a szellõ a vágy szárnyán dagad viharrá, és a szerelme patak lerohan a hegyrõl, hogy édes vizével végigcsókolja a távoli tenger keserû sós hullámát. A szerelem az élet és a halál.
Mondd meg nekem, igaz-e mindez, szerelmesem, mondd, mindez igaz-e? Ha ezek a szemek kilobbantják villámukat, kebledben a sötét fellegek viharosan felelnek reá. Igaz-e, hogy ajkaim édesek, mint az elsõ tudatos szerelem fakadó bimbója? Májusok eltûnt hónapjainak emlékei zsonganak-e tagjaimban? A föld lábam érintésétõl dalokat rezzent-e hárfa-módon? Igaz-e, hogy harmatcseppek hullank az éjszaka szemébõl, ha megjelenek, és a reggel fénye örül, ha beburkolja testemet? Igaz-e, igaz-e, hogy szerelmed korokon és világokon át vándorolt egyedül, hogy engem megkeressen? S hogy mikor végül megtaláltál, õsrégi vágyad teljes nyugalmat talált szelíd szavamban és szememben és ajkamon és lebegõ hajamban? Igaz-e, hogy a Végtelen misztériuma van kis homlokomra íva? Mondd meg nekem, szerelmesem, mindez igaz-e?
A földön senki sincsen, Kinek lekötném szívemet. Ezt így rendelte fenn az Isten... Tied szívem, téged szeret! Ó, tudtam én, el fogsz te jönni, Zálog volt erre életem; Az égieknek kell köszönni, Hogy sírig õrzõm vagy nekem...
Szeressétek egymást, de a szeretetbõl ne legyen kötelék: Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között. Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegbõl. Kínáljátok egymást kenyeretekbõl, de ne ugyanazt a cipót egyétek. Daloljatok, táncoljatok együtt és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet. Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Együtt születtetek és együtt is maradtok mindörökre. Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat. Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is. Próféta (részlet)
|
|
|
|
Elérhetőség: