Elérhetőség:
+36-1-469-1060
rendeles@quickprint.hu
0

Esküvői idézetek

Jelenleg 807 esküvői idézet található

Itt kereshetsz az idézetek között, ha ismered egy részletét

Kategóriák:

Böngészés az összes idézet között »
Oldalak: << < 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16 > >>

Idézetlista

Boldog szívem legmélyérõl árad a szeretet és az ima a felbecsülhetetlen kincsért, amelyet örökre rám bíztak. Nem láthatod, amint rejtett hullámai feléd igyekeznek... de e sorokon át meg fogod hallani távoli morajlásukat.

Az idõ túl lassú azoknak, akik várakoznak, túl gyors azoknak, akik aggódnak, túl hosszú azoknak, akik szomorkodnak, túl rövid azoknak akik örvendeznek, de azoknak, akik szeretnek, az idõ örök.

Az élet egy, csak egy jót ad nekünk: azé lehetünk, akit szeretünk.

Lelkünk pedig, nos drága lelkem, már hogy a lelked és a lelkem csak tréfa lenne? Ó dehogy! csak épp hogy nem a másvilágon, itt élünk, ezen a világon, és nem az égben, ó nem ott! ... Szeressünk hát szép kis boszorkám; madár dalol, patak csobog, lám; mi szeressünk, azért vagyunk.

Minden alkalommal, amikor szerelmesek leszünk, elõször szeretünk valakit igazán.

Nem tudom kimondani, mennyire szeretlek, ne kívánd el tõlem, csak érezd.

Szemet, fület adtál nekem; És alázatos gondoskodást, apró félelmeket; Szívet, édes könnyek szökõkútját; És szerelmet, örömöt.

Nincs az az áldozat, Mely kicsiny ne lenne Érted, hogyha te Örömet lelsz benne.

Százszor boldogok, akiket sértetlen kötelék, jó szerelem fon át...

Hogy élhettünk, te meg én, mielõtt szerettük egymást?

Te vagy a lelkem, életem, tündökölsz, tisztán, fényesen: hol is találnék csillagot, mely így ragyog, mely így ragyog?

Ígérd meg azt, hogy szemrehányást szíved magába nem fogad, s nem kéri tõlem soha vissza aranyos ifjúságomat

Csendes orgonaszó mellett Igent mondok Te meg én, E hang örökké cseng majd a fülembe, Tied vagyok, te az enyém.

Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét.

Mi egymásnak születtünk, de össze kellett hatni ezer oknak, esélynek, véletlennek, jaj de soknak, hogy létrejöjjön ez, szóval szerelmünk.

Akarok lenni Neked az élet, A levegõ, mely Téged éltet, A simogató, megértõ szeretet, Mely munkádban segít és vezet. Akarok lenni Neked az álmod, Hogy mikor fejed álomra hajtod, Akkor is mindig Veled legyek, S ha pályánk végefelé közeleg, Hulló csillagokkal letûnni Veled.

A hajad olyan fekete, a ruhád olyan fehér: az ifjúság ígérete az élettel felér. Ó csal az ember élete! Ki tudja mi nem ér? Ruhád is lesz még fekete, hajad is lesz fehér...

Tégy engemet mint egy pecsétet az te szívedre, és mint a halál, kemény mint a koporsó az buzgó szerelem, annak szénei tüzesek, mint az sebes láng.

Hogyha hiszel, add a kezed, És ne kérdezd, hogy ki vezet, És ne kérdezd, hová megyünk, Csak azt kívánd, hogy örökké Együtt legyünk! Mariann Mi nem éltünk külön tévelyegve, Talán egy kis fészek adja meg nekünk, Hol ajk az ajkon egymást átölelve, Nevetve, sírva, boldogok leszünk! László

Nem a gazdagok boldogok, a boldogok gazdagok.

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik és el is jutott a nyugalmas ágyig még megkérlel, hogy "Ne menj el, mesélj" (Így nem szökik rá hirtelen az éj) s míg kis szíve nagyot szorongva dobban, tán õ se tudja, mit kíván jobban, a mesét e vagy azt, hogy ott legyél

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhõjén, mely ragyog És rajta túl derengõ csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetõn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez de érzem, Hogy megszépül megint az életem, Szavaid selyme szíven simogat, Mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Nevemet úgy õrzi,mint feleség Szívem azt dobogja, hogy szerelmes vagyok belé. Szeretni csak egy lányt lehet Feleség meg csak õ lehet István Mikor megláttalak, rögtön megszerettelek s megkérlek, hogy az oltárhoz szépen elvezess. Az oltártól visszakaplak én Te legyél nekem a legjobb férj. Ildikó

Tanum legyen az ég, A föld, a tenger, A sok madár, a hal s minden ember, Neked adom a szívemet, senki másnak, Az életemet meg mellé ráadásnak.

Egy életre elköteleztem magamat - választottam, Mostantól kezdve nem az lesz a célom, hogy azt válasszam, aki tetszik nekem, Hanem, hogy annak tetszem, akit Választottam.

Amikor bennem legnagyobb volt már az ínség, akkor mutatta meg szíved, hogy van még segítség akármennyi a kín, s az undor akármilyen nagy, mind-mind elmúlik csendesen, ha Te velem vagy.

Megfogom kezedet, s megígérem Neked, hogy az élet rögös útján végig elkísérlek. Boldogok leszünk, hisz én is szeretlek, Amíg szíved dobogni fog hozzád mindig hû leszek. János Az élet rögös útján nekünk találkozni kellett, hogy hitben, szeretetben éljünk mi egymás mellett. Fogd meg hát a kezemet és én veled megyek, reád bízom magam, mert nagyon szeretlek. Éva

Eldobtam mindent-íme,lásd, Hogyha lehet szeretni mást, Kiér mindent százszor megadnál, Ezerszer jobban önmagadnál. Kész vagyok meghalni miattad, Hogy élj,hogy ne halj miattam, Ahogy hiszem, hiszed mutattad. Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.

Ha majd aranygyûrû ragyog az ujjadon S Édesanyád szívét marja a fájdalom, Mert azt hiszi elviszlek messzire, S rajta kívül nem fog már szeretni senki sem, Becsüld meg jól azt az aranykarikát, Mert cserébe hagytad el Édesanyád.

Hogy szép az élet, te mondtad szüntelen S hogy higyjük: akartad. S míg játszadoztak rajta bús mosolyok, Erõt és hitet prédikált az ajkad.

Egy világ ébred itt a virradatban, Emelkedik a nap, a gyönyörûség, Mindörökké ölellek, mozdulatlan S örökös lesz a nappal, mint a hûség.

Sohasem volt az szerelmes, aki Mondja, hogy rabság a szerelem, Szárnyat ád õ, és nem rabbilincset Szárnyat ád õ ... azt adott nekem!

Nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit Tõled kaptam, s még kapok. Koldus szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom.

Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, õrizlek kérõ tenyerekkel, búzaföldekkel, fellegekkel.

Indul a hajnal bíbor fátyla, Arany szálakkal átszõve már, Örök hûséget esküdni egymásnak, Indul egy ifjú pár!

Azt adom mi legnagyobb, a szívemet, Mely útrakelt és felkutatta tiedet. Rejts el, õrizz, éltegess engem kedvesem, Én veled leszek, Te leszel a mindenem.

Eddig csak álmodtunk, terveztünk még. Most valóra válhat minden, ami szép. Az élet tárt karokkal vár, S hogy szép leszel-e, csak rajtunk áll.

Köszönöm, hogy szeretsz, Hogy hiszel s Hogy megosztod velem Az életed.

Együtt megyünk sorsunknak útján, Egy csónak ringat a tengeren, Bármerre is sodor a hullám, Te együtt sírsz vagy kacagsz velem!

Mikor kedvességed bosszant, fáraszt, Mikor nem kérek és nem adok választ, Mikor szeretni már nincs mit bennem, Akkor nagyon kell, hogy szeress engem

Tégy örökké boldoggá engemet, Neked adom tiszta lelkemet, Légy hozzám kedves és türelmes, Mert együtt élni csak így érdemes.

A távollét csökkenti a középszerû szerelmeket, de növeli a nagyokat, ahogy a szél kioltja a gyertyát, de fellobantja a tüzet.

Az élet egy angolkeringõ, mit eltáncolsz a sírig. Sorsod csupán attól függ, hogy kivel táncolod végig.

.....Ne változz meg! Maradj olyan, amilyen vagy! Igazán nem számít, hogy megváltozol-e vagy sem. Én úgy szeretlek, amilyen vagy, nem tudlak nem szeretni...

Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon, ez épp elég neki, hogy boldog legyen...

A szeretet hosszútûrõ és kedves. A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik illetlenül, nem keresi a maga érdekeit, nem válik ingerültté. Nem tartja számon a sérelmet. Nem örvendezik az igazságtalanságnak, hanem együtt örvendezik az igazsággal. Mindent elvisel, mindent elhisz, mindent remél, mindent kitartással tûr. A szeretet soha nem vall kudarcot

Elõször a szem csókol, aztán a kezem, mint tenger ömölsz el érzékeimen, mint tenger ömöllek én is körül, aztán part s tenger összevegyül.

Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kináló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress.

A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz, hanem az, mikor mindketten ugyanabba az irányba néznek.

Jegyezd meg jól az utat, amerre mégy, Attól pedig ne félj, hogy én elmegyek innen, Legfeljebb idõnként felmászom a szikla tetejére, Hogy megláthass, vagy én veszlek észre majd az úton.

Oldalak: << < 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16 > >>
Az oldal tetejére
Megosztás a Google Plus-on Megosztások