Esküvői idézetek

Azt a szót, amely rajtad segíthet, te nem mondhatod ki saját magad számára.”

Hogyha szeretsz, add a kezed, És ne kérdezd, hogy ki vezet, És ne kérdezd, hogy hová megyünk, Csak azt kívánd, örökre együtt legyünk.

Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon.

Ekkor így szólt a királyfi: Te az enyém, én a tied, mától fogva senki ember fia el nem választ bennünket egymástól.

Szemed színe, mint az ég, mióta megláttam bennem ég, az irántad érzett szenvedély, mely nem halványul, ne félj. Te vagy a fény az életemben, ha mindent félre kéne tennem, nem érdekelne, hát legyen, csak Kedvesem Örökké légy velem! (võlegény neve) Ha lépésemre senki sem vigyázna, Félve lépnék a nagyvilágba. De Te itt vagy velem, Ki erõsen fogja a kezem, Jöhet az élet bármi gondja, baja, Karjaidban suttogom: nem hagylak el soha! (menyasszony neve)

Szónál szebbet súgsz, Kezdete és vége nincs. Ölelsz, ölellek.

Vágyaim vándorolnak mindig feléd, Fogadd minden napomnak árnyát, tüzét!

Szerelmed jobb nekem, mint õsi vér, Ruhánál gazdagabb, kincsnél nagyobb, Sólymoknál és lovaknál többer ér: Veled mindenkinél büszkébb vagyok.

Ha házasodni készülsz, legyen nyitva mind a két szemed. Ha megházasodtál, hunyd be az egyiket.

Köszönöm Neked azt, hogy létezel, én is csak azért létezem, ezért vagyok. Köszönöm, ha újra enyém leszel, és százszor, ezerszer megköszönöm, ha örökkön-örökké megmaradsz nekem.

Sokat tanultam tõled, Tanultam hinni és várni. Erõt merítek belõled, Ezt nem is értheti bárki.

Új élet kezdõdött veled; ez a boldogság csak ránk vár! Ránk talált és el nem múlhat! Így lesz ez minden nap, hisz minden perc, hogy láthatlak - varázs! sose lesz más - sohase már!

Egy óra hosszat szeretni: állati dolog. Egy éven át szeretni: emberi dolog. Egy életen át szeretni, angyali dolog. Egy életen át csak egyet szeretni: isteni dolog.

Szeress, ne kérdezd, hogy miért, ha nem magamért: magadért, a jövõért, egy napodért, ezért a meleg mosolyodért, mint mégis ízlelhetett ajkad, ennyiért ízéért e friss pillanatnak.

Ha kiválasztottál magadnak egy csillagot, arról nehezen veszed le tekinteted.

Ne félj, hogy ránk csak a rosszkedvünk marad, ha nyarunkat a télidõ ellepi, s jég temeti a folyó édes vizét. Együtt fogjuk az tüzet megmenteni, s együtt õrizzük meg életünk melegét.

Csak férfi és nõ van, a kettõ együtt az ember.

Mióta szeretlek, eszméletem minden percében rád emlékezem, álmomban is te õrzöl meg talán, rólad tudósít munka és magány, veled lep meg hajnalom, alkonyom, s hozzád megyek, ha tõled távozom.

Ahol nincs te, ott nincs én se.

Antonius és Kleopátra, Rómeó és Júlia Accussin és Nicolette Paolo és Francesca Heloise és Abelard Mi.

Ha most nem, utána késõ lesz, így is futva érkeztél, épp a végén Egyetlen nap maradt csak hátra, amikor még kiragadhatsz, fölkaphatsz. Ennyi maradt, egy morzsányi kiáltás, egy utolsó sóhaj feléd, egészen a tiéd. Látod, most gazdag lettél, megélhetted, most megmenthetsz a pokolból egy életet. De vigyázz, csak percek maradtak mik az örökben pillanatokkal törpülnek, ennyi, és hajszál sem marad tõlem Segíts kérlek, tudod, nagyon szeretlek.

Ne menj el, míg tõlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem. Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól súlyosak. Félek, hogy elveszítelek, ha alszom. Ne menj el, míg tõlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem. Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek.

Minden Teérted, minden csak Tenéked. Veled vitázik minden gondolat. És mindenik csak tebelõled éled, te vagy, kit szoroz, kivon, összead Az elme – pontos összeg csak tevéled lesz a világ: - tökéletes, ha vagy! Míg észreveszel, látsz – csak addig élek: benned, veled hiszem szép harcomat. Épülõ sorsod világot megértet velem – s milliók sorsára mutat; szerelem bennem már csak érted ébred, S csak tetõled kelhet bennem harag. Te bátorítsz csak, hogy másokért éljek; így adva – csak tenéked magamat.

Fagyok jönnek sorban, fehér dühû gárda, mint a perec roppan az esendõk válla. Nélküled hol laknék? - megborzong a lélek – Hajnaltüzes hajlék a te közelséged. Szemem elõl vedd el a tél-hideg tányért, etess szerelemmel, hogy ne legyek árnyék. Szerelmünk tûztornyát engedd betetõznöm – kapcsold ki a szoknyát az aranycsípõdön

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok, Csúf, de te gyönyörûnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan.

Ott fent a habos, fodor égen a lomha nap áll még, majd hûvösen int s tovaúszik. És itt a szemedben a gyöngyszínû, gyönge verõfény permetegén ragyog által kék. Sárgán fut az ösvény, Vastag avar fedi rég! Mert itt van az õsz. A diót leverik s a szobákban Már csöppen a csönd a falakról, Engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét, Hull a levél, közelít a fagy és Eldõl a merev rét, Hallod a halk zuhanást. Ó évszakok õre, te drága, szelíd, de szeretlek! S nem szeretek már soha mást.

A nõ akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.

Olyan egység legyen köztetek, Ha az egyik sír, a másik érezze a könny sós ízét.

A szerelem az élet nagy ajándéka, És aki nem nyújtja ki utána a kezét, Az sohasem élte az életet a maga teljességében.

A boldog házasság hosszú beszélgetés, Amely mindig túl rövidnek tûnik.

Legszebb a rózsa a nyáresõ után, ha Szirmán a vízcsepp napfényt törve reszket, Legszebb a csók, mit édesít a sugára Könnyes szemeknek

Szállást adtál, egy éjszakára Megosztva párnád. Evangélium. Gyönyörû vagy. Semmit se értek. Csak jóság van, és nincsenek nemek. Újra és újra sírok. Nem miattad. Érted. Értem. Boldogok, akik sírnak. Szállást adtál egy éjszakára; Megszálltál mindörökre.

Mit mondhatnék, te drága? Elnémít az öröm, Ha rám nézel: a számra egyetlen szó se jön. A lényedbõl ragyogva Hull rám egy lágy sugár, Mi egykor álom volt: ma Valóság végre már! De én e tiszta fényben Magamra nem lelek: Most valóságként élem Az álom-életet!

Ha minden ember csak egy másikat boldogítana, Paradicsomkertté lenne a föld.

Ha megszeretlek kopogtatás nélkül Bejöhetsz hozzám, De jól gondold meg, bántana, ha azután sokáig Elkerülnél.

Tudom azt, hogy a világra Egy nap süt le melegen, S ez a nap ne fönn az égben, Hanem Lenn a szív mélyében Van, s e nap a szerelem.

Te mindig ott voltál, más pedig sem.

A man does not look behind the door unless he has stood there himself.

A lover tries to stand in well with the pet dog of the house.

Love is an ideal thing, marriage a real thing; a confusion of the real with the ideal never goes unpunished.

In matrimony, to hesitate is sometimes to be saved.

A woman may very well form a friendship with a man, but for this to endure, it must be assisted by a little physical antipathy.

Woman inspires us to great things, and prevents us from achieving them.

Marriage is like a cage; one sees the birds outside desperate to get in, and those inside desperate to get out.

For a male and female to live continuously together is... biologically speaking, an extremely unnatural condition.

Marriage is low down, but you spend the rest of your life paying for it.

I love the way you make me so happy, And the ways you show you care. I love the way you say, "I Love You," And the way you're always there.

There is no corner, no dark place, your love cannot fill And if the world starts causing waves, It's your devotion that makes them still.

Never have I fallen But I am quickly on my way You hold a heart in your hands That has never before been given away.

I wrote your name in the sky, but the wind blew it away. I wrote your name in the sand, but the waves washed it away. I wrote your name in my heart, and forever it will stay.