Elérhetőség:
+36-1-469-1060
rendeles@quickprint.hu
0

Esküvői idézetek

Jelenleg 807 esküvői idézet található

Itt kereshetsz az idézetek között, ha ismered egy részletét

Kategóriák:

Böngészés az összes idézet között »
Oldalak: << < 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16 > >>

Idézetlista

Today is a dream realized from years past The white dress, the wedding cake, the promise of a love that lasts Today is the beginning of a journey the two of you now share The vow to love, honor, and cherish now seen in the rings you wear But tomorrow, tomorrow you will wake as husband and wife Where the person next to you is yours for life And so my wish to you both is that when you wake each day You will turn to each other with the same look you share today.

Now here we stand, in front of our family and friends, to go down that road, to endless love and passion. So take this vow and take my hand, Close your eyes and see that it will never end.

No matter What stands in our way, This two lives will be one; On our wedding day.

Ó ennyi csak, mi tudható: szeretni kell, s szeretve lenni jó.

The greatest thing you'll ever learn is just to love, and be loved in return.

Hogyan tudnék élni nélküled? Hisz rólad szól az élet. Nem történhet semmi sem veled, míg létezem, és érzek. Hogyan tudnék élni nélküled? Összeköt az élet. És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem...

"A szerelem mindvégig megõriz egy pillanatot, azt a pillanatot, amikor született; és akit szeretnek, sosem öregszik meg, szerelmese szemében mindig tizenhét éves marad, és kócos haját, könnyû, nyári ruháját ugyanaz a barátságos szél borzolja egy életen át, ami akkor fújt, abban a végzetes pillanatban."

"A házasság a legnagyobb felfedezõút, amin ember csak végbemehet."

"Mindig van egy kis õrültség a szerelemben. De mindig van egy kis Okosság is az õrületben."

Egy a szívem, egy a párom, Boldogságom Tõled várom!

Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk Hogy egymásnak örök hûséget tegyünk, S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna Gyermekünk szemében újra s újra lobogna.

Szemet, fület adtál nekem; És alázatos gondoskodást, apró félelmeket; Szívet, édes könnyek szökõkútját; És szerelmet, örömöt.

Nem tudom kimondani, mennyire szeretlek, ne kívánd el tõlem, csak érezd.

Még vannak nagy erõk a világon, s uralkodnak az ember felett, de olyan mely szíveket összeköt, csak egy létezik: a szeretet.

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot.

Jó, hogy én én vagyok, Jó, hogy te te vagy. De a legjobb, hogy mi mi vagyunk.

A szerelem szent, és aki a szerelemért szenved, azt az istenek felragadják magukhoz az égbe, hogy meggyógyítsák fájdalmát. A világ a szerelem himnusza. A nap szerelmes tüzébõl lódult ki a föld, belõle fakadtak a hegyek, a folyók. A szerelem fakasztja a rügyet, szökkenti virágba a bimbót, a szellõ a vágy szárnyán dagad viharrá, és a szerelme patak lerohan a hegyrõl, hogy édes vizével végigcsókolja a távoli tenger keserû sós hullámát. A szerelem az élet és a halál.

Szeretnék hini a halhatatlanságban... Ha arra ítéltettem, hogy boldog legyek veled - a leghosszabb élet is rövid. Bárcsak hinnék a halhatatlanságban - bárcsak örökké élhetnék veled!

Szeretlek, mert fölfoghatatlan vagy; Bûvös-bájos fályol föd el. Szeretlek, mert olyan titok vagy, Amiben mégis hinni kell.

Végy egy darab agyagot, Nedvesítsd meg, lapogasd meg, S formáld ki belõle tenmagad és engemet. Aztán törd, zúzd össze a két kis szobrot, S tégy egy kis vizet hozzá. Formáld újra a te képedre, meg az enyémre. Akkor az én agyagomban van egy kevés belõled, A te agyagodban van egy kevés belõlem. Semmi sem választ el bennünket többé.

Ha meggyûlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, és szeretni foglak még akkor is, amiko egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égõ tûzön, és mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veld töltött órák, mint a túlvilág illatos mezõi. Ha meggyûlölnél engem és elûznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükrözõdik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én. Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, hogy elérkezett az utolsó órám, hanem sírbe tett engem hozzád való szerelmem. És legyek bármily távol tõled, mindig melletted vagyok, és szemeim csak téged látnak.

Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani.

"Szerelem" - ezt már írtuk, Prózába, versbe sírtuk. Szerelem - olcsó szó ez! Szerelem! - így ne hívjuk! Apám vagy és fiam vagy, A mátkám és a bátyám, - Kicsiny, fészkes madárkám, Ideál; szent komoly, nagy, - Pajtásom, kedvesem vagy! Hittel és emberséggel Elsõ te, kit vállallak, Kit szívvel, szóval vallak És álmomba se csallak. Kit bántani nem hagynék, Kiért tán ölni tudnék. Te édes-kedves társam, Miféle szerzõdés ez? Micsoda Isten írta?

A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben.

Mondd meg nekem, igaz-e mindez, szerelmesem, mondd, mindez igaz-e? Ha ezek a szemek kilobbantják villámukat, kebledben a sötét fellegek viharosan felelnek reá. Igaz-e, hogy ajkaim édesek, mint az elsõ tudatos szerelem fakadó bimbója? Májusok eltûnt hónapjainak emlékei zsonganak-e tagjaimban? A föld lábam érintésétõl dalokat rezzent-e hárfa-módon? Igaz-e, hogy harmatcseppek hullank az éjszaka szemébõl, ha megjelenek, és a reggel fénye örül, ha beburkolja testemet? Igaz-e, igaz-e, hogy szerelmed korokon és világokon át vándorolt egyedül, hogy engem megkeressen? S hogy mikor végül megtaláltál, õsrégi vágyad teljes nyugalmat talált szelíd szavamban és szememben és ajkamon és lebegõ hajamban? Igaz-e, hogy a Végtelen misztériuma van kis homlokomra íva? Mondd meg nekem, szerelmesem, mindez igaz-e?

A szerelmed megvált, és visszaad az álmainak.

Két kicsiny virág Földünknek legsarkán jeges vihar tombol, fát, hegyet és völgyet biz porig rombol. Földünknek legsarkán él két kicsiny virág, s küzdnek elemekkel, bár ellenük a világ. Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét, de a két kicsiny virág fogja egymás kezét. Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél, de a két kicsiny virág túlélést remél. Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli, de virág a virágnak kezét nem engedi. A tengerkékfolyók fájón kiszáradnak, de a két apróságnak semmit sem árthatnak. Szomjazó testük, ha mást már nem tehet, átsuhan ajkukba egy csöppnyi lehelet. A zöldellõ erdõk egyszer csak eltûnnek, de a két kicsiny virág vágyai nem szûnnek. Földünknek legsarkán, mi forrás mind elapad, de a virágok kis szíve egymásért megszakad. Csillagok fényét az éj súlyos láncra veri, De virág a párját, ily vakon is megleli. S ha köröttük végül romba dõl a világ, Akkor is megmarad együtt a két virág.

Ne vállalkozz arra, amit nem tudsz megtenni, de ha valamit megígértél, igyekezz megtartani a szavad!

Legyen szíved, mely sosem válik kõvé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.

Az élet csak arra vár, hogy megnyíljunk csodái elõtt, hogy érdemesnek érezzük magunkat mindarra a jóra, amelyet számunkra tartogat.

S ha jön az este, langyos szél susog, fátylaid játékosan megsuhognak, s baráti mosolyát a csillagoknak együtt nézzük majd, ifjú házasok.

A földön senki sincsen, Kinek lekötném szívemet. Ezt így rendelte fenn az Isten... Tied szívem, téged szeret! Ó, tudtam én, el fogsz te jönni, Zálog volt erre életem; Az égieknek kell köszönni, Hogy sírig õrzõm vagy nekem...

Nem az állandó fogadkozás a hûség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.

A jó házasságban nincs egyenlõtlen és egyenlõ. Mindkét fél hiányt tölt be a másikban, mindkettõ gondolatot ad a gondolatnak, célt a célnak, akaratot az akaratnak, s így gazdagodnak õk. Egy lélek és egy test. Együtt dobbanó szív: egy élet.

A házasság aranylánc, mikor magadra veszed; ólomlánc, amikor viseled; acéllánc, amikor el akarod szakítani.

Lényeges dolgokat emberek között soha nem a szavak, mindig csak a magatartás és a cselekedetek intéznek el.

Ígérd meg azt, hogy kezed Kezembõl vissza nem veszed, S hogy szeretni fogsz akkor is, Mikor már én is vén leszek.

Amikor megszólal az orgona zenéje Elhangzik mindkettõnk ajkán az igen Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze Szeretni akarlak, megtartani mindörökre.

Külön lépünk be az ajtón, mely a boldogság felé vezet, hogy kimondhassuk szívünk vágyát a boldogító igent. Együtt állunk az oltár elé egymás kezét keressük, s a házasság szent áldását csókkal pecsételjük.

Életünk boldogsága parányi töredékekbõl áll össze - az apró, elfeledett csókokból és mosolyokból, egy kedves pillantásból, avagy egy szívbõl jövõ jókívánságból.

A házasság csak akkor adhat boldogságot, ha a célunk egy és ugyanaz. Ha két ember egy úton találkozik s azt mondja egymásnak: Jer, menjünk együtt! Jer - és kezet adnak egymásnak.

Idõ, állj meg egy pillanatra, s ti, suhanó percek, várjatok, amíg õk ketten esküt tesznek, hogy egymáshoz örökké hûek lesznek, csak addig várjatok!

Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger, a sok madár, a Hold s minden ember, Neked adom a szívemet, senki másnak, mellé pedig az életem ráadásnak.

Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm.

Te az enyim, én a tied, Nekünk áll a világ! Magas a nap fejünk fölött, Messze földet belát, De ameddig szeme elhat, Nem lát nálunk boldogabbat.

Szép reményeinknek hajnalcsillagánál A jövendõ tündérkert gyanánt áll.

Öregedjünk meg együtt, A sors bármit is rendel. Így állunk elébe mi, Ketten, egy szerelemmel.

Nincs többé olyan, hogy nélküled, Tervem és jövõm van veled.

Szeretni valakit az több, mint egy erõs érzés: az döntés, ítélet és ígéret.

Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk.

Oldalak: << < 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16 > >>
Az oldal tetejére
Megosztás a Google Plus-on Megosztások