Elérhetőség:
+36-1-469-1060
rendeles@quickprint.hu
0

Esküvői idézetek

Jelenleg 807 esküvői idézet található

Itt kereshetsz az idézetek között, ha ismered egy részletét

Kategóriák:

Böngészés az összes idézet között »
Oldalak: << < 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16 > >>

Idézetlista

Tündérkertedben Mitévõ legyek én, mondd: Lehetek kertész?

Tût s cérnát csentem, Lelked, mint szívem gyöngyét Összekötöttem.

Van-e elég hely Szívedben, hogy kiöntsem Belé lelkemet?

Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentõl újra visszakérném, Dicsõbb erénnyel ékesíteném, S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért.

Ne néz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk.

Hejh, galambom, gyere hozzám, Tövistelen az én rózsám, Nemrég hordom kalapomon, Neked szedtem a hajnalon; Ha megtetszik, vedd el azt is, Végy el hozzá magamat is: Ketten leszünk az örömre, Ketten a keserûjére.

A szerelmes csillagot hordoz szemében: Annak nincs sötét s homály; Bár bolyongjon éj felében, Kedvesére rátalál.

Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább, az élet viharában Te vigyázol reám. Köszönöm,hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem, hogy megosztod az életed velem.

Ámor mondja : - Boldogok az összekulcsolódó szeretõk: Úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak; adott És kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem Adományt és zsákmányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok : hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak : de dulakodásuk ölelés, könnyük ékessége, haragjuk szerelem. Boldog, aki az élet minden állapotában ugyanúgy küzd, sért, haragszik, mint az elsõ egyesülésben : folyton a bizalom perceit éli, az õs-örök Aranykort - mondja Ámor.

Csak azt tudom, hogy társra sose várt az én szívem, s lettél egyszerre társa, elvéve tõle életet s halált, hogy visszaadd másféle ragyogásra; hol bennem erdõ volt: dúvad- s madár-had hazátlan csörtet villámtûz elõl; és kunyhóm összedõl, ha benne othonod meg nem találtad.

A csókod festi kékre az eget, szemed színétõl zöldülnek a fák. Nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ.

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned.

Az élet teljességét nem években mérik, hanem örömben. Kinek-kinek annyit ér az élete, amennyi örömet szerez másoknak.

És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét.

Ha Isten a nõt a férfi urává akarta volna tenni, Ádám fejébõl vette volna. Ha rabszolgájává, a lábából. Ámde oldalából vette, mert élettársává, egyenlõ párjává akarta.

Tégy engem, mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra, mert erõs a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem, lángjai tûznek lángjai, az Úrnak lángjai.

Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan ero¿s a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni.

Az ember ezért elhagyka anyját és apját feleségéhez csatlakozik, s a kettõ testben egy lesz. Úgy hogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát isten egybekötött, ember szét ne válassza.

Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsõít.

Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megállsz, ott szállok meg, néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tõled.

Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az õ szeretete teljessé lesz bennünk.

Mint liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a lányok közt. Mint almafa az erdõnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt.

A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok.

Milyen szép vagy és milyen igézetes! Szerelmem, gyönyörûségem!

Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengõ érc vagy pengõ cimbalom. És ha jövendõt tudok is mondani, és minden titkot, és minden tudományt ismerek is, és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükrõl, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tûzre adom is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútûrõ, kegyes, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. nem cslekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltûr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendõmondások, eltöröltetnek, vagy akár nyelvek, megszûnnek, vagy akár ismeret, eltöröltetik. mert rész szerint van bennünk az osmeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljõ a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek. minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekehez illõ dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. Most azért marad a hit, remény, szeretet, e három között pedig a legnagyobb a szeretet.

Jézusom, ezen szent órában Köszönöm neked hitvestársamat! Köszönöm minden munkáját, könnyét, mosolyát. Köszönöm minden értem hozott áldozatát. Köszönöm neked az éveket, amiket együtt tölthettünk. Köszönöm a gondokat, amiket egymással megosztottunk. Köszönöm Neked, hogy õ az enyém! Köszönöm, hogy nem veszítettem el a szeretetét. Mert mindezt megköszönöm, eskümet megújítom: Esküszöm, hogy el nem hagyom örökre. Isten engem úgy segéljen! Add meg Uram nekünk, hogy Téged szeretve, egymást szeressük, és a Te szent törvényed szerint élhessünk. Ámen.

Nékem alkotott, választott rég ki Isten, Te voltál és Te vagy a kincsek kincse itt lenn.

Lélegzeted megrebbent minden új levelet a fákon, kellemed szabja meg a folyók rohamát a széles lapályon. Tiéd a hév s a láng a virágok izzó szívében: az élet értelmét adod a szerelem erõs hitében.

Az élet rögös útján Nekünk találkozni kellett, Hogy hitben, szeretetben Éljünk mi egymás mellett. Fogd meg hát kezemet, Én is veled megyek, Rád bízom magam, Mert nagyon szeretlek. (Menyasszony) Megfogom kezedet És megígérem neked, Hogy az élet rögör útján Végig elkísérlek. Boldogok leszünk, Hiszen én is szeretlek. Amíg szívem dobbanni fog, Hozzád min

Ha a szépséget keresed, ne engem szeress, hiszen a legszebb nem lehetek! Ha a jóságot keresed, ne engem szeress, hiszen a legjobb nem lehetek! Ha a szerelmet keresed, engem szeress, hiszen senki nincs, aki téged nálam jobban szeret!

Megkötöm lovamat szomorú fûzfához, megkötöm szívemet gíönge violához. Lovamat eloldom, mikor a nap fölkel, de tõled, violám, csak a halál olda el.

A tengerpartot járó kisgyerek mindig talál a kavicsok közt egyre, mely mindöröktõl fogva az övé, és soha, senki másé nem is lenne

Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk, Hogy egymásnak hûségeküt tegyünk. S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna, Gyermekünk szemében újra, sújra lobogna.

Ha házasodni készülsz legyen nyitva mind a két szemed, ha megházasodtál hunyd be az egyiket.

Szeress mert rövid az élet Szeress mert múlnak az évek Szeress mert annyira kívánlak Szeress mert míg élek, csak téged imádlak.

A napjaid, e bennem átélt napok átfolynak szememen, mint hosszú sorok. S úgy állt össze közös könyvünk: a szerelem. S ahogy fejlik meséje hõsnõm vagy benne és hõsöd én. Bármi legyen, rossz vagy jó végünk, Életnek szép e dús regény.

Eddig csak álmodtunk terveztünk még Most valóra válhat minden ami kép Az élet tárt karokkal vár s, hogy szép lesz-e, Csak rajtunk áll.

Lágy zsongó hangok mellett Esküszünk egymásnak örök hûséget S a síríg tartó szeretet erõs szálai Kötnek össze örökre bennünket, Ha felemeled fehér fátylam S ha az elhangzott "IGENT" Csókkal pecsételjük meg. Ne ejts könnyet csak halkan szólj: "Ez kettõnk kívánsága volt!

Halkan csendül a kisharang, Imára kulcsol a kezünk, Két szív kezet nyújt egymásnak, Örök hûséget esküszünk.

Karodba hajtom szeretõ szívem. Rád bízom most már az életem. Mi leszünk már csak, Te meg én, És boldogan haladunk egy biztos cél felé.

Esküvõre kondul ma a harang, Új fészket kap két fehér galamb. Teljesedjen minden kívánsága, Boldogság kísérje új otthonába.

Érted vagyok, és Te értem vagy, Te értelmet és fényt adsz minden napnak Szeretelek én és kettõnk dolgán Nem változtat többé semmi már.

Mikor a viharos vágyak sodrába veszve s mindent felejtve már csak égek, reszketek, s orjöngve szorítok valakit a szívemre egy lényt, kit szeretek.

Egyedül félszárnyú angyalok vagyunk, s csak úgy tudunk szárnyalni, ha összekapaszkodunk.

Mióta láttam a szemed tiszta fényét, azóta nem tudok élni Nélküled, Mióta megbûvölt egy pillanatnyi szépség Azóta szeretlek én...

Két lélek és két ifjú szív. Van-e szebb, mint mikor egymást meglelik? Két lélek, amit a szeretet összeköt. Olyan kapocs ez, amely örök.

Nincs szebb tartalma életünknek, mint megszépíteni azok életét, a kiket szeretünk.

Nem ígérek kincset, csillagot, Csak egy hû szívet adhatok. Érzem másé nem lehetsz, Én is csak a Tied, ha örökké szeretsz.

Te azért születtél, hogy szeressenek, Én azért, hogy Téged szeresselek, És csak annyit ér az életem, Amennyi boldogságot Te adsz énnekem.

Lágy zsongó harangok mellett esküszünk egymásnak örök huséget, S a sírig tartó szeretet eros szálai kötnek össze bennünket.

Oldalak: << < 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16 > >>
Az oldal tetejére
Megosztás a Google Plus-on Megosztások