Esküvői idézetek

Bújtass el, ringass el az öledben, érints meg engem, hogy érezzem, hogy létezel! Õrizz meg engem, mindhalálig vigyázz rám, hogy ne legyen több szerelmetlen éjszakám!

És most már tudom, már tudom, már tudom, hogy hova megyek Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek ...

Ismerem azokat a szavakat, amelyeket még ki sem ejtettél. Már tudom hová tartasz, mikor még el sem indulsz. Tudok a féltett titkaidról, amiket mélyen elrejtesz. Mindent tudok rólad, kedvesem, nem vagyok kém, csak szeretlek!

A Szerelem érintés, az érintés Szerelem, A Szerelem kéznyújtás, elérni a Szerelmet. A Szerelem kérni, hogy szeressenek. A Szerelem te vagy, Te és én, A Szerelem tudni, Mik lehetnénk. A Szerelem szabad, a szabadság Szerelem, A Szerelem élet, megélni a Szerelmet. A Szerelem kívánni, hogy szeressenek.

Megpróbáltalak levegõnek nézni, de rájöttem, levegõ nélkül nem tudok élni.

Öregedjünk meg együtt, A sors bármit is rendel Így állunk elébe mi, Ketten egy szerelemmel.

Igen a válasz és ebben biztos vagy. Az "igen" belenyugvás, hagynod kell. Hagynod kell, hogy úgy legyen.

Arra gondolok, Néked mit adhatok Minek örülnél, és örökké magadnál tarthatod Itt a két kezem, ez van nekem Tudod jól, ezt adom - ez mindenem.

Mint fényes égi jel, a régen várt, Úgy tündökölt, hogy feledtük az éjszakát. Bontotta szirmait és egyre nõtt, Mint készülõ szövetség ég és föld között.

Az vagy nekem, mint földnek az ég. Az vagy nekem, mint égnek a kék. Az vagy nekem, mint télnek a hó. Az vagy nekem, mint csendnek a szó.

Arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk, Induljunk tovább, induljunk tovább. Holnapodnak minden kulcsa két kezemben van, Nyitott szemmel álmodom, de nem vagyok magam.

Nézz rám szeretettel, Szeress a szemeddel, Simogass kezeddel, Ölelj a szemeddel! Ölelj a szemeddel!

A házunk tetején zsup, fedél van és ha tél van összebújunk kicsi párom. Vasárnap délelõtt kis harang szól, és ilyenkor te vagy az én imádságom.

Testünk lesz a föld, lelkünk lesz az ég, álmaink a tûz, mely mindörökké ég.

Fájna, érzem, hogyha nem volnál, Fájna, kérlek, néha gondolj rám, Nem kell a harc, nem kell az álom, Legyek tiéd, nem kérek mást!

Szeress nagyon és bújj közel hozzám! Tiéd vagyok, ahogy tiéd a szám. Ölelj magadhoz és szoríts, átölellek majd én is így.

A csend beszél rólad mesél a hajnal csak egy állomás a lelkünk összeér, veled ébrednék az élet tengerén.

Ezt én mondom, akinek elhiheted, Aki tudja, hogy milyen volt nélküled Mert a szerelmem voltál, a szerelmem vagy, A szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy.

És a tenyered befogja a szemeimet, De én a szívemmel látom az igazi neved. Itt az élet határán, a másik oldalon, Enyém a világ de tiéd a hatalom.

Ne tudja senki ne értse senki, hogy miért Szeretni valakit valamiért Ezer életen és ezer bajon át Szeretni valakit valamiért

Csak a szívemen át, csak a szívemen át, csak a szívemen át visz az utad tovább. Szorítsd meg jól a két kezem, szorítsd meg jól, ha engedem! Bármerre indulsz el, úgyis engem találsz, Arcodon érzed a nap sugarát!

Ég és föld között repülj velem, vezess át az életen, napot fess a szürke holdra. Ég és föld között repülj velem, vezess át az életen, vigyél át a túlsó partra.

Szeretni kell ez a lényeg. Minek itt számolni az éveket Ha nekem jó az ami néked Tévedni már nem lehet.

Amikor majdnem, majdnem feladtam Velem voltál ezer alakban A reményt már-már veszni hagytam S megtaláltalak önmagamban.

Így kéz a kézben mi eddig szerelem volt, törvény már.

Hófehér hajó úszott a folyón, s összesimult a fiú s a lány. Színes lampion fénylett az égen, mint a brosstû a mélykék ruhán. És a fedélzet zenével megtelt, szólt a ringató, lassú románc. Volt egy tánc, volt egy tánc... Ilyen szépet csak filmekben látsz.

A boldog házasságban megvan minden öröm... és az élet minden finomsága.

Ketten, akik egymást választják... vigaszra leknek a másikban... összekötik sorsukat, hogy boldogok, megbocsátók és vidámak legyenek, és tiszteletben tartsák egymás gyengeségeit életük végéig.

A boldog házasságban megvan minden öröm... és az élet minden finomsága.

Egy életre elköteleztem magamat, választottam. Mostantól kezdve nem az lesz a célom, hogy azt válasszam, aki tetszik nekem, hanem, hogy annak tetszem, akit választottam.

Hajnal óta rád gondolok Te kit szeretek eszemvesztve Szeretlek míg nap ragyog az égen És imádlak ha jõ az este

Gyufát gyújtok és látom lobogó hajad Az élet énnekem ameddig tart te vagy És te vagy a jövõ a az öröklét nekem Te egyetlen szépség édes egyetlenem

A források istennõi Gyûrûztetik fürtjüket Menj azt a szép árnyat ûzni Kit nem akarnod nem lehet..

Szeretlek a kezed s az én emlékeim Fûjják a harsonát boldogan és örökre Ragyognak a napok sorba nyerítve mind Vagyunk a rúd, amelyhez a csillagok vannak kikötve

Örvendezzünk mivel a szenvedély éa a költõk vezére A szerelem mely mint a napvilág sugárzón Ömlik a bolygók s állócsillagok közötti térbe A szerelem kívánja hogy ma megházasodjék...

Tudjuk, elkárhozunk de tán-tán A szerelemhez visz utunk S kéz-kézben arra gondolunk Amit megjósolt a cigánylány

Nászra ma hát, gyöngypár; izzadjatok a szerelemben, váljatok egy lénnyé, susogással, mint a galambok, karral, mint indák, csókokkal, mint csigahéjak. Vad játékaitokra az õrmécs fénye ragyogjon: Mindent lát éjjel, mindent feled reggel a lámpás.

A hirtelen támadt szerelem, amely házasságot indít, igazgyöngy, gyémánt, drágakõ, melyet a legnagyobb mûvész csiszolt, kincs, amelyet a szív legmélyén kell elrejteni.

Veled boldog vagyok, Veled szelid vagyok, Veled erõs vagyok, Veled nyugodt vagyok, Veled mindig mosolygok. Veled én,énmagam vagyok. Nincs többé olyan,hogy nélküled, Tervem és jövõm van veled.

Rád gondolok! - Úgy indázlak körül gondolattal, mint vadszõlõ a fát: nagy levelek, s a szem semmit se lát a zöldön túl, amely a törzsre ül. de értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül gondolatért - a szebb valót magát kívánom : Téged! Jössz-e, jössz-e hát hozzám, de tüstént? Mezítelenül álljon derekad, s minden ágadat zúgasd, erõs fa, s lombos köteled szaggasd el s dobd a földre, mert e vad örömben: - látlak, hallak s új leget kortyol tüdõm friss árnyékod alatt! - nem gondolok Rád - itt vagyok veled.

Ismételd! Szeretsz. Ki fél, hogy a rét túlsok virággal veres s az ég túlsok csillaggal ékszeres? Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél, mint ezüst csengõ, ujrázva... Beszélj: de ne feledd, hogy némán is szeress!

Ha szeretned kell, tedd ezt a semmiért, csak a szerelemért, önmagáért.

Mennyire szeretlek? Hadd számoljam csak! Magosában, hosszában s széltében szeretlek. A térnek hová lelkem elér, ha száll s felkél a lét határa, az Úrhoz, ki elvesz s ad. Szeretlek halk vágyában a köznapoknak, mikor a nap ragyog s a gyertya ég. Szeretlek lángragyúló szenvedéllyel, bánatom erejével, gyermekkorom hitével. Szeretlek lélegzetemmel, mosolyommal s könnyemmel, szeretlek elveszett szentjeim helyett. Ennél jobban csak az Úr kegyelmével halálom órája után szerethetlek.

Keresek egy tökéletes párnát. Azt hiszem, hogy valahol a tied mellett van.

Házasságot kötöttem veled, hogy Istenben és a szívem szüksége szerint szerethesselek, s hogy az idegen világban szívemnek helye legyen.

Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylõ eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent.

A szerelem önnön javát Nem ûzi, nincs magára gondja, De másnak enyhet ád, És Eget épít a Pokolra.

Tiéd a szívem, tiéd a szerelmem, ma, holnap, mindörökké.

Vagyok, mint megszegendõ kenyered, mint színtadó tüzed, mint tiszta csermely, ki holtadig kísér utad hû társakén

Nincs nagyobb boldogság, mintha szeretnek bennünket.