Esküvői idézetek

Elõttünk áll a jövõ, a titokzatos, ki tudja mennyi örömet, gondot rejteget? Egyben hiszünk, kéz a kézben indulunk, s szerelmünk a boldogság felé vezet.

A fiatalság elszáll, A szépség csak virágszál, De a szerelem örök Ékkõként ragyog.

Az ember nem szerelmes, hanem õ a szerelem. És természetesen, ha te vagy a szerelem, akkor egyúttal szerelmes is vagy. De ez csak egy eredménye, egy mellékterméke az eredeti oknak. Az eredeti ok pedig az, hogy te vagy a szerelem.

A szeretet varázsló, tudja a titkot, hogy mitõl marad két, külön utakon járó ember örökre egymás mellett.

Óh bár úgy fonnánk testemmel testedet egybe, hogy szent láncaikat szét sose törje idõ. mint ahogy a gerlék egyforma s örök szerelemben Csókosan élvezik át isteni életüket.

A földön senki nincsen, Kinek lekötném szívemet. Ezt így rendelte fenn az Isten... Tied szívem, téged szeret! Ó, tudtam én, el fogsz te jönni, Zálog volt erre életem, Az égieknek kell köszönni, Hogy sírig õrzõm vagy nekem.

Létezésünk igazi értéke a varázslat, hogy egyvalakinek szüksége van ránk.

Az öröm akkor kezdõdik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését, azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.

És szólt a zene egyre s egyre szebben, és megbolydult, kavargott már a táj, valami vágy feszengett mindenekben, hószín mezõt emelt a láthatár, tombolt a gyönyör vad önkívületben, felserkent álmából a rózsa már, majd Kelet felõl piros tenger áradt szép jeléül a nap támadtának.

Nincs szebb az életben két ember egyesülésénél, kiknek szerelmét egymás iránt erõsítik az évek, mialatt a szenvedély magonca vihart álló fává terebélyesedik.

Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetõvé.

Semmi nem fogható a közös emlékek kincsestárához...

Szeretni egymást nem azt jelenti, hogy egymást nézzük, hanem együtt nézzünk közös céljainkat.

Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

Holott az az igazság, hogy õ egymaga többet ér, mint ti valamennyien. (...) Mert õt hallottam panaszkodni meg dicskedni, sõt néha hallgatni is. Mert õ az én rózsám.

Élj, szeress, légy boldog, és hidd el nekem: szeretni annyit jelent, mint élni valakiért, s ez teszi szebbé az életet.

Életünkben egyetlen boldogság van: ha szeretünk, s viszontszeretnek.

Biztosan tudom, arra születtünk, hogy megismerjük és megszeressük egymást...

Két boldog szerelmes Kis kunyhóban is megfér.

Ha a szenvedély el is száll, a szerelemnek meg kell maradnia; ha a virág elhervad is, de gyümülcsöt kell hoznia.

Hogyha szeretsz add a kezed És ne kérdezd, hogy ki vezet És ne kérdezd, hogy hova megyünk Csak azt kívánd Örökre együtt legyünk!

Az értelmes ember számára a szerelem nem vak, és ha szeret, tudja kit szeret és miért.

Szívem szíveddel, mondom, olyan egy; Hogy már a kettõ nem két-számba megy.

Légy messze bár, mindig itt a helyed; nem juthatsz túl gondolataimon, S én velük vagyok, õk meg teveled; S ha alszanak, fölkölti arcod éke Szívemet szívem és szemem örömére.

Nem az állandó fogadkozás a hûség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér S tavaszi zápor fìszere a földnek; Lelkem miattad örök harcban él, Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg. Csupa fény és boldogság büszke elmém, Majd fál: az ido ellop, eltemet; Csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; Arcod varázsa csordultig betölt, S egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak mit tõled kaptam s még kapok. Koldus szegény királyi gazdagon, Részeg vagyok és mindig szomjazom.

Tanuld olvasni sok néma jelem, szemmel is hall az okos szerelem.

Kételkedj, vajon a csillagok tüzesek-e, kételkedj, vajon a nap mozog-e, kételkedj, vajon az igazság hazudik-e, csak abban ne kételkedj, hogy szeretlek.

Csupa fény és boldogság büszke elmém, Majd fél: az idõ ellop, eltemet; Csak az enyém légy, néha azt szeretném, Majd hogy a világ lássa kincsemet.

A felirat így szólt szívem ajtaján: "Kívül tágasabb, kereskedj egyebütt!" De a szerelem arra járt, az ám, s jót kacagott: "Benyitok mindenütt!

Csak a szerelem ad enyhet, alkot teljes egészet, önmagunkon túl csak az emel.

A szerelem nem más, mint önmagunk felfedezése másban, és örömet lelni a felfedezésben.

Az életet véges végig együtt kell leélni, Úgy válik el mit ér a nõ és a férfi. Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni, a szerelem dal, melyet együtt kell megírni.

Megtanultam, mi a szeretet igazi jelentése. A szeretet feltétlen hûség. Az emberek megkopnak, ahogy a külsõségek is, de a hûség sohasem.

Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval, Csak te, csak én, örökké és holtomiglan. Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni, Lelkünk mélyén õszintén igazán szeretni.

A szerelem gyönyörûséges virág, de meg kell lennie bennünk a kellõ bátorságnsk, hogy irtózatos szakadék szélén szedjük.

Jöhet bármi, amíg te élsz. Ha útra kell kelnem a nagyvilágba, az lesz az otthonom, ahol téged talállak.

Szép szerelmem, hát nem érzed? egy maradt az ég alatt: az, amit két dobbanás közt sziveink kimondnak.

Amikor szemembe nézel, s azt látod, hogy boldogság s könny egyszerre csillog, tudd, hogy szívem tükre pillantásom, hisz szívem csordultig tele boldogsággal, s mert oly hálás vagyok, hogy elhozott nekem az élet...

Elmosolyodtál, és semmiségekrõl beszéltél nekem, s éreztem, mily rég várok már erre.

A szerelem a lélek selyme, a szív bársonyvirága, melynek magvát minden szívben elültette a teremtés, de amely csak minden ezredik szívében érik meg igazán pompázó virággá.

Tanúm legyen a föld, az ég, a tenger, a sok madár, a hal és minden ember: Neked adom szívemet, senki másnak, életemet még mellé ráadásnak !

Amikor azt hiszem, ennél erõsebb érzés nem létezik, egyetlen apróság ráébreszt, hogy örökké szeretni foglak... És mindig egyre jobban...

A jó házasságban nincs egyenlõtlen és egyenlõ. Mindkét fél hiányt tölt be a másikban, mindkettõ gondolatot ad a gondolatnak, célt a célnak, akaratot az akaratnak, s így gazdagodnak õk. Egy lélek és egy test. Együtt dobbanó szív: egy élet.

A házasságok az égben köttetnek.

Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot. Jövõnket és boldogságunkat adni valaki kezébe. Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben. Elfogadni sebezhetõségünket. Én pedig szeretlek.

Boldogan elfutnék veled én egy sûrû vadonba, hol soha ember még nem taposott utakat. Mert te a búban öröm s ragyogás vagy az éji sötétben, társ a magányban, csönd, s gondok után pihenés.

Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden.

Ahhoz, hogy az ember boldog legyen, hinnie kell a boldogságban.

A házasság csak akkor adhat boldogságot, ha a célunk egy és ugyanaz; ha két ember egy úton találkozik s azt mondja egymásnak: 'Jer, menjünk együtt!' 'Jer' - és kezet adnak egymásnak...