Esküvői idézetek

Megszegem az emberek közötti magány kenyerét! Cipómból néked is török, így osztom véled sorsomat.

Életem! Ígéred, hogy boldog lesz szerelmünk, Nem válunk soha szét: én veled és te velem. Istenek, adjátok, hogy amit mond, úgy is akarja, õszintén szóljon, benne legyen szíve is; engedjétek e drága barátság szent kötelékét hordoznunk az egész élten át közösen.

Szeressétek egymást, de a szeretetbõl ne legyen kötelék: Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között. Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegbõl. Kínáljátok egymást kenyeretekbõl, de ne ugyanazt a cipót egyétek. Daloljatok, táncoljatok együtt és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet. Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.

Ha majd aranygyûrû ragyog az ujjadon, S édesanyád szívét marja a fájdalom, Mert azt hiszi, elvisznek messzire, S rajta kívül nem fog szeretni már senki se. Becsüld meg jól azt az aranykarikát, Mert cserébe hagytad el édesanyád.

Megfogom kezedet, S megígérem Neked, hogy az élet rögös útján végig elkísérlek. Boldogok leszünk majd, hisz én is szeretlek. Amíg a szívem dobog, hozzád mindig hû leszek. /võlegény neve/ Az élet rögös útján nekünk találkozni kellett, hogy hitben, szeretetben éljünk mi egymás mellett. Fogd meg hát kezemet, és én veled megyek, Reád bízom magam, mert nagyon szeretlek. /menyasszony neve/

Szeretni egymást nem azt jelenti, hogy egymást nézzük, hanem együtt nézzük közös céljainkat.

Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

Ígérd meg azt, hogy kezed kezembõl vissza nem veszed, s akkor is szeretni fogsz, mikor már én is vén leszek.

Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tõlem és én sem kívánok tõle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és õ van, és én vagyok, ez kettõnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De hanem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.

A boldogság fáradtsággal jár. Olyan fáradtsággal, amelybe az ember sohase fárad bele. Mindenesetre semmivel sem kényszeríthetõ, hogy kipihenje magát. Különben is máson jár a lelke, ígyel se felejt fáradt lenni. Aki ezt a zavaros dolgot megérti, az ne is tagadja, ismeri ezt az állapotot. Egyszer rájövünk, hogy lett volna szebb. Egyszer egész biztosan rájövünk, hogy lett volna bölcsebb, de most már van, így ahogy van és ha rossz is, hát így tudtam legjobban. Tán holnap jobban játszanám és szebben, szebben mondanám. De ez már így marad.

Álom, álom, édes álom! Altass engem, légy halálom! Légy halála életemnek, S élte haldokló szívemnek.

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdõ csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Mert nem lehet csak a valóságnak, a célszerûnek élni... Valami fölösleges is kell az élethez, valami rikító és csillogó, valami szépség, ha még olyan olcsó szépség is. Az emberek legtöbbje nem bír a szépség káprázata nélkül élni. Valami kell, ha más nem, egy hatásos képeslap, mely - vörös és arany színekben - a naplementét ábrázolja vagy a hajnalt az erdõben. Ilyenek vagyunk.

Álmaim, a csalfák, éjfélkor adták meg ölemnek A kedvest, s forró csókjait itta tüzem. Még boldogságom soha eképp nem vala teljes: A szív kéjeiben lelkem örömre hajolt. Serkentem; tündér javaim kisuhantak eszembõl, S most a csók helyein gyenge könyûke remeg.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd - távozzon tõlem a félelem. Reám néztél s én mindent elfelejtettem. Meghallgattál és elakadt a szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; Hogy tudjak élni, halni egymagam!

Szeretem fölséges Voltomat e nászban S fényes biztonságom Valakiben, másban, De nagyon szeretem.

Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet.

Vagy a levegõ, melyet beszívok, a táplálék, melyet visz a vér, a látásom vagy tán meg is lepõdném, ha te szemeddel rám tekintenél; vagy, észrevétlen, mint ahogy a kéz, a szív, az agy, a gondolat, akármi, életem része, melyet bármikor keresetlen is meg tudok találni; - s mint a bonyolult óramû, ah elvész egy alkatrésze, s tiktakja kihagy, olyan lennék nélküled; és csak akkor, csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

Te vagy a napom, Te a holdam, olyan vagy néha, mint én voltam, tudsz lenni zápor és szivárvány, néha mintha magamat látnám, deled cirógat, forral ested, felm nyúltál, magad kerested, világom vagy, s vagyok világod, szeress ne félj: magad imádod.

Nélküled és véled már nem lehet. Vérünk csak egy s a kinti rend. Nagyon szeretlek, ó, mily kevés nélküled és veled élni idebent.

Tégy örökké boldoggá engemet Neked adom tiszta lelkemet. Légy hozzám kedves és türelmes, Mert együtt élni csak így érdemes.

Szeretni tehozzád szegõdtem.

Akarom, hogy megmaradj ahogy kívánlak, Minden szerelmek örök szimbólumának.

Szeretni akarok és megtartani mindörökre, Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom.

Mint egy dalba, úgy burkolom magam Szerelmedbe és sodortatom magam.

Tétovázó szívet hozzám ne viseljen, Hanem igaz, és hû mindenkor legyen.

Ígérd meg azt, hogy kezed Kezembõl vissza nem veszed S szeretni fogsz majd akkor is Mikor már én is vén leszek.

Nem az a szerelem tesz boldoggá bennünket, amit kapunk, hanem amit adunk.

Tetõled függ életem Ah, csak tebenned lelem fel mindenem.

Ez világ sem kell már nekem Nálad nélkül, szép szerelmem.

Minden gyökeres változást megelõz egy passzív, egyet nem értõ, de nem kihívó beállítottság az emberek részérõl. Reménytelenül sikertelennek, megvertnek, elveszettnekk kell érezniük magukat, hogy el legyenek szánva: szakítanak a múlttal és szerencsét próbálnak a jövõvel.

Ne félj a tökéletességtõl! Úgy sem éred el sohasem.

Ha egyszer álmodban a Paradicsomban járnál, és lelked emlékeztetõül egy szál virágot kapna, és reggel felébredve a virágot ott találnád Mondd, akkor mi volna? A léleknek is van tükre, miként az arcnak. Ha a tükörbõl mosolygó arc tekint vissza ránk, lelkünk tele van szeretettel. Aki szeretni képes, arcán viseli ez érzés kifejezését; engedi, hogy mások is lássák, és részesüljenek belõle. Anima Poeta (részlet)

Elõbb-utóbb biztosan fellép a körülmények olyannyira kedvezõtlen elrendezõdése, hogy esküvõre kerüljön a sor…

A boldogság egy belsõ érettség eredménye. Csakis tõlünk függ, és türelmes, napról napra végzett munka árán érhetõ el. A boldogságot fel kell építeni, és ez sok erõfeszítést és idõt igényel. Hosszú távon a boldogság és a balsors létforma vagy életmûvészet.

A Szerelem: esõ utáni nap; A Kéj: napsütés múltán zivatar; A Szerelem: üde tavasz marad; A Kéj: telet hoz nyár felén hamar; Az nem csömörlik, ezt öli falánkság, Amaz igazság, ez hazug galádság. Venus és Adonis

Együtt születtetek és együtt is maradtok mindörökre. Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat. Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is. Próféta (részlet)

Egyedül félszárnyú angyalok vagyunk, s csak úgy tudunk szárnyalni, ha összekapaszkodunk.

Te vagy az egyetlen a földön, Akiért mindent megteszek, Veled életemet töltöm, Nem csak a múló perceket. Nem ígérek kincset, csillagot, Csak hû szívet adhatok, Érzem másé nem lehetsz, Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz.

Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk, hogy egymásnak hûségesküt tegyünk, S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna, Gyermekünk szemében újra, s újra lobogna.

Áldott legyen, ha szerelem az élet! Több élete, hogy még többet szeressek! Egy ezredévnyi eszme fel nem érhet Egy azúr percével az érzelemnek.

Óh, bár úgy fonnánk testemmel testedet egybe, hogy szent láncaikat szét sose törje idõ, mint ahogy a gerlék egyforma s örök szerelemben, csókosan élvezik át isteni életüket.

Mindennap megszûnik valami, amiért szomorkodik az ember, de mindennap születik valami, amiért érdemes küzdeni.

Gyenge annak szerelme, aki csak szavakban tudja kifejezni, hogy mennyire szeret.

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka adni, mindig csak adni. Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet És sok-sok önzetlen tiszta szeretetet.

Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon.

Ha megszelidítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon, és én is Egyetlen leszek a te számodra. Tessék itt a titkom. Nagyon egyszerû: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

A télben minden tûz ott van A hajnalban minden éj ott van A csendben minden hang ott van A fehérben minden szín ott van A szemedben minden szem ott van A szívedben minden szív ott van A szomjban minden íz ott van A lemondásban minden hit ott van A tétlenségben minden vágy ott van A szerelemben minden itt Ott van.

Most valóság lesz minden édes remény, Mely régen ott élt a szív rejtekén, Az élet, és a szerelem tárt karokkal vár, S hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll.

Idõ állj meg egy pillanatra S ti suhanó percek várjatok míg õk ketten esküt tesznek, Hogy egymáshoz örökké hûek lesznek csak addig várjatok